„Bizalommal haladunk előre, még a bizonytalanság közepette is. Nem bénít meg bennünket a félelem, mert tudjuk, hogy Isten velünk jár. A hitet a szeretet és a testvériség tanúságtevőiként éljük meg: hidakat építünk, békét vetünk, a kiengesztelődés útjait nyitjuk meg. És hagyjuk, hogy Isten formáljon bennünket, mert a zarándoklat belső út is: megtérés, megújulás, nyitottság a Lélekre.”
E szavakkal zárta Gabriel Villa-Real testvér, a tartományfőnök, a Marista Hermitage Tartomány és a Nyugat-Közép-Európai Körzet VIII. Tartományi Káptalanját, amelyre június 30. és július 4. között került sor Notre-Dame de l’Hermitage-ban.
A Káptalan során kijelölésre került a következő három évre a Tartományi Tanács, vagyis azok a testvérek, akik a tartományfőnök mellett segítik majd a Tartomány és a Körzet vezetését. A Tanács tagjai: Xavier Giné, Ramon Rúbies, Jaume Parés, Pau Tristany, Miquel Cubeles és André Déculty testvérek. A Tanács teljes jogú tagjaként csatlakozik még hozzájuk Brendan Geary testvér, a Körzet elöljárója. A Káptalan köszönetet mondott a leköszönő tanácsosnak, Rafa Escolà testvérnek az elmúlt években végzett szolgálatáért, amelyet – Gabriel testvér szavaival élve – „odaadással és a lélek egyszerűségével” végzett.
Az új Tanács munkáját segítette Ken McDonald vikárius generális és João Carlos do Prado tanácsos személyes jelenléte is. A záróünnepség alkalmával João Carlos do Prado köszönetet mondott, hogy részt vehetett a Tartomány és a Körzet marista életében, valamint hogy megtapasztalhatta az Hermitage és Rosey (Marlhes) helyszínek különleges lelkiségét és jelentőségét a marista közösség számára. A jövőre tekintve arra buzdította a maristákat, hogy „ne féljenek megnyitni ajtóikat mások előtt, és ne féljenek kilépni közösségeikből, hogy megosszák életüket másokkal is.”
A Káptalan mottója „A remény zarándokai” volt – ez az üzenet ihlette a résztvevőket, hogy közösen rajzolják meg a jövő útját a testvérek és a laikusok együttműködésében. Az ezekben a napokban született reflexiókból olyan kérdések bontakoztak ki, amelyeket Gabriel testvér foglalt össze záróbeszédében, és amelyek intézményként is komolyan elgondolkodtatnak bennünket:
- Hogyan találhatunk új nyelvezetet, amely hatékonyan szólítja meg a mai fiatalokat és laikusokat?
- Olyan képzést kínálunk-e, amely mély és értelmes a marista karizma és spiritualitás szempontjából?
- Milyen minőségű és jelentőségű a jelenlétünk a fiatalok és laikusok körében?
- Hogyan kísérjük a fiatalokat és laikusokat személyes és lelki útjukon?
- Közösségeink valóban nyitottak és befogadók?
- Milyen szerepet töltenek be az idősebb testvérek a Tartományban és a Körzetben? Hogyan érzékelik jelenlétüket?
- Fenntarthatóan és hosszú távon életképesen irányítjuk-e gazdasági és szervezeti működésünket?
- Hogyan tekintünk ma az evangelizáció kihívására? Valóban prioritás számunkra?
A Káptalan során megható pillanatoknak is tanúi lehettünk, például a Rosey-ben tartott munkanapon, ahol sor került az új Tanács megválasztására, valamint a szimbólumokkal gazdagított imák, illetve a laikus résztvevők és a különböző országokból érkező testvérek tanúságtételei révén, akik megoszthatták érzéseiket, megérzéseiket, vágyaikat és gondolataikat.
Most kezdetét veszi a 2025–2028-as hároméves időszak, amelynek során ezek az intuíciók és prioritások egyre inkább alakot öltenek majd. Egy olyan triennium kezdődik, amely tele van kihívásokkal – egy állandóan változó világban. Miközben nem veszítjük szem elől azt sem, hogy Marcellin szellemében a ránk bízott gyermekek és fiatalok iránti figyelem marad küldetésünk középpontjában.
