Az igazi életem – Berkes Olivér

Arcomon rajzol jelet az eső
Belül minden érzés lassan lámpát gyújt
A végtelenből tör nekem az idő
Néha mégis megtörten letenném a súlyt

De az álmok űznek ébren folyton tovább
Érzem, a lényeg itt benn ébred közben már

Van, hogy lejt az út az örömig
Mások már hiába keresik
Nem könnyű, ha nincs lefestve
A boldogságunk merre menne

Nem számít, ha semmi se sikerül
Ezt a lángot gyújtom egyedül
Mindent úgy teszek meg érte
A végén bármi lesz, megérte

Önmagamba néztem
Láttam minden gyengeségemet
És mondtam, ennél sokkal többet érsz
Tudtam, lesz még harc és sok kudarc
Nem is 5 év talán, hanem 10

Nincs a tárban ennyi
Kevésnek lenni fáj
De ha muszáj, mást kell lépnem
Csakis olyan falat mászhatok
Amit nem cementez félelem

Aztán dallam szólt, hogy halljam
A bajból mindig van kiút
Már csak hangszálakkal kellett vívnom
Néma háborút

Bíztam emberekben, rengetegben
Csak az csalódik, aki fél
Mindent megjegyeztem, helyretettem
Vagyok az álmomért

Van, hogy lejt az út az örömig
Mások már hiába keresik
Nem könnyű, ha nincs lefestve
A boldogságunk merre menne

Nem számít, ha semmi se sikerül
Ezt a lángot gyújtom egyedül
Mindent úgy teszek meg érte
A végén bármi lesz, megérte

Követem a csillagfényt
Követem az árnyékért
Amikor az árnyék él
Az az igazi életem

Van, hogy lejt az út az örömig
Mások már hiába keresik
Nem könnyű, ha nincs lefestve
A boldogságunk merre menne

Nem számít, ha semmi se sikerül
Ezt a lángot gyújtom egyedül
Mindent úgy teszek meg érte
A végén bármi lesz, megérte