Hijos de un mismo Dios Cinco de la mañana, ahí en Tijuana se oye un disparo desde una ventana. María mira hacia al cielo, ya está acostumbrada. Es la banda sonora de cada madrugada. Una pareja viviendo en Nueva York trabaja a jornada completa, otra cuota, otro ordenador. Su tiempo se resume, con tiempo que no consume, la banda sonora, es el sonido de su reloj. Doce de la noche en el sur de Europa. Pongamos que hablo de Madrid. La palabra crisis bautizará la mañana. Es la banda sonora de tanto repetir. SI SOMOS HIJOS, HIJOS DE UN MISMO DIOS, ¿POR QUÉ SIEMPRE CAEN LOS MISMOS, POR QUÉ? OYE, DÍMELO. SI SOMOS HIJOS, HIJOS DE UN MISMO DIOS, ¿POR QUÉ LOS OJOS SE NUBLAN? ¿POR QUÉ LOS OJOS SE ACOSTUMBRAN A TODO ESTE DOLOR? (Vámonos) SÍ, SOMOS, OH OH OH OH… São Paulo, siete de la tarde. Cacerolas en lugar de tambores inundan la calle. João sigue con lo suyo, con sus labores. Fuera suena la banda sonora de sus dolores. Luis, con el mundo, lleva una vida muy social. En la Red un millón de amigos. Dice: ¡no te pueden fallar! Pero en su casa hace un mes que nadie cruza su portal. La banda sonora, solitaria comunidad. Un hombre camina por las calles de Dakar, se pregunta si una enfermedad se puede orquestar. ¿Quién traerá la vacuna? Moneda y cambio de una fortuna. Una banda sonora que pronto se olvidará. Y nos piden convivir, sin perder la cordura. Dar la mano con soltura a los Tipos de interés. Aceptar su economía como animal de compañía. Correr con ataduras sobre su mundo de papel. SÍ, SOMOS, OH OH OH OH
Isten fiai vagyunk Hajnal 5 óra van, ott Tijuanában, egy lövés hallható az ablakon keresztül. Mária az égre néz, ő már megszokta azt. Minden reggel az élet zenéje. Egy New York-ban elő pár egész nap dolgozik… még egy számítás a számítógép előtt. Az idejüket összegzik, elvesztett idő, az élet zenéje nem más, mint az óra ketyegése. Éjfél van dél Europában, mondjuk Madridról beszélek. Reggel a válság szó uralkodik minden beszélgetésben. Annyi ismétlés miatt lett az élet zenéje. HA MIND ISTEN FIAI VAGYUNK, MIÉRT ESNEK EL MINDIG UGYANAZOK? MIÉRT? HALLOD, MONDD MEG! HA MIND ISTEN FIAI VAGYUNK, MIÉRT KÖNNYEZIK A SZEM? MIÉRT SZOKJA MEG A SZEMÜNK EZT A SOK FÁJDALMAT? (Gyerünk!) IGEN, VAGYUNK, O, O, O, O, O… São Paulóban, délután hét óra. Dobok helyett edények árasztják el az utcát. João folytatja a saját munkáját. Kint szól a fájdalom életzenéje. Luis a világhálóban nagyon szociális életet él. Az internettel egy millió barátja van. Mondják: nem hagylak cserben! De az otthonába több mint egy hónapja senki nem lépett be. Magányos közösség az élet zenéje. Egy ember sétál Dakar utcáján, és kérdezi magától, hogy a betegség lehet-e zenéje. Ki fog hozni oltást? A szerencse és a változás érméje. Egy élet zenéje, amit hamarosan elfelejtenek. És kérik tőlünk, hogy éljünk együtt anélkül, hogy elveszítenénk a józan eszünket. Könnyen vegyünk föl banki kamatot, és fogadjuk el az ő gazdasági irányításukat, mint egy háziállat. Fussunk az ő papírvilágukban az ő szabályaik szerint. Igen, vagyunk, o,o,o,o,o
