A mai evangéliumban (vö. Mt 5,13–16) Jézus azt mondja tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója […]. Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13.14). Szimbolikus nyelven ad kritériumokat az őt követni akaróknak arra vonatkozóan, hogy miként legyenek jelen és miként tegyenek tanúságot a világban.
Az első kép: a só. A só az az összetevő, amely ízt ad az ételnek, tartósítja és a romlástól megóvja azt. A tanítványnak tehát az a feladata, hogy távol tartsa a társadalomtól a veszélyeket, az emberek életét beszennyező, pusztító dolgokat. Ellen kell állnia az erkölcsi romlásnak, a bűnnek; tanúságot kell tennie az őszinteség és a testvériség értékeiről anélkül, hogy engedne a beérkezettség, a hatalom, a gazdagság világias csábításainak. Az a tanítvány „só”, aki a mindennapi kudarcok ellenére – hiszen mindnyájunknak része van kudarcokban – feláll hibáinak padlójáról, mindennap bátran és türelmesen újrakezdi a párbeszédet és a találkozást másokkal. Az a tanítvány „só”, aki nem helyeslést és tapsot keres, hanem alázatos és konstruktív jelenlétre törekszik, hűen Jézus tanításaihoz, aki nem azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Erre a hozzáállásra van nagyon szükség!
A második kép, melyet tanítványai számára Jézus javasol, a világosságé: „Ti vagytok a világ világossága.” A világosság eloszlatja a sötétséget és lehetővé teszi a látást. Jézus az a világosság, amely eloszlatta a sötétséget, ám az továbbra is a világban és az egyes emberekben maradt. A keresztény ember feladata az, hogy elűzze a sötétséget Krisztus világosságának felragyogtatásával és evangéliumának hirdetésével. Olyan kisugárzásról van szó, amely szavaikból is származhat, de mindenekelőtt a „jó cselekedeteinkből” kell kiindulnia (Mt 5,16). Egy tanítvány és egy keresztény közösség akkor világosság a világban, amikor másokat Istenhez irányít, mindenkit segít, hogy megtapasztalja az ő jóságát és irgalmát. Jézus tanítványa világosság, amikor bezárt tereken kívül is meg tudja élni hitét, amikor elősegíti az előítéletek felszámolását, a rágalmazások leleplezését, az igazság világosságának behatolását a képmutatás és a hazugság által megrontott helyzetekbe. Világosságot teremteni! De nem az én világosságomról, hanem Jézus világosságáról van szó: mi eszközei vagyunk annak, hogy Jézus világossága elérjen mindenkihez!
Jézus arra biztat bennünket, hogy ne féljünk a világban élni, még ha időnként konfliktussal és bűnnel terhelt állapotokat találunk is benne. Erőszak, igazságtalanság, elnyomás láttán a keresztény nem zárkózhat magába, nem rejtőzhet biztonságos kerítés mögé. Az Egyház sem zárkózhat magába, nem hagyhatja el evangelizáló és szolgáló küldetését. Az utolsó vacsorán Jézus arra kérte az Atyát, hogy ne vegye ki a tanítványokat a világból, hagyja ott őket, a világban, de őrizze meg őket a világ szellemétől. Az Egyház nagylelkűen, gyengéd szeretettel, odaadóan szolgálja a kicsinyeket és a szegényeket: ez nem a világ szelleme, ez az ő világossága, ez a só! Az Egyház meghallja az utolsók és a kirekesztettek kiáltását, mert tisztában van azzal, hogy zarándokló közösséget alkot, melynek az a feladata, hogy meghosszabbítsa a történelemben Jézus Krisztus üdvözítő jelenlétét.
A Szent Szűz segítsen bennünket abban, hogy só és világosság legyünk az emberek között, hogy életünkkel és szavunkkal elvigyük mindenkinek az örömhírt Isten szeretetéről!
Ferenc Pápa
