A csend

Csend, a csendre vágyom én,
hogy hallható legyen,
ki vigaszt küld felém.

Valaki hív, valaki vár,
valaki hang nélkül beszél. 

Csend, a csendet kérem én,
ha bántó már a zaj,
és túl sötét a fény.

Valaki hív, valaki vár,
valaki hang nélkül beszél.
Jöjj, a holnaptól ne félj,
bár fenyeget még az éj,
de közel a hajnal.

Jöjj, a holnaptól ne félj,
majd csitul a szenvedély,
és győz a józan ész,
ha közel a hajnal.

Hát engedd, hogy halljam a szót,
a békéltetőt, a vigasztalót,
és engedd, hogy érezzem én,
hogy van még kiút, és van még remény.