“A történelem bebizonyította, hogy a legnevezetesebb győztesek rendszerint nyomasztó nehézségekkel kerültek szembe, mielőtt teljes diadalt arattak. Győzelmük titka az, hogy sohasem szegte kedvüket a vereség.” (B. C. Forbes)
Ilyen győztesnek tekinthetjük Marcellin Champagnat atyát is, aki 1817. január 2-án Franciaországban 2 társával megalapította a Mária Iskolatestvérek Szerzetesrendet, hogy az elhanyagolt falusi gyermekeket nemes erényekre és elemi ismeretekre nevelje, oktassa.
E jelentős esemény bicentenáriumát ünnepeljük ebben az évben az öt kontinens valamennyi marista intézményében.
- 06. 10-én került sor a karcagi ünnepi rendezvényekre a Mária Iskolatestvérek és a Nyitott Ház TIP tanodájának szervezésében.
A programok nyitóeseményére a karcagi Szent István Római Katolikus Templomban került sor. Az ünnepi szentmisét Juhász Ferenc atya, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának elnöke, az egri érsek képviselője vezette. Segítői voltak: Tokár Imre János atya, a Katolikus Pedagógiai Intézet vezetője és Gulyás Zsolt plébános úr, érseki tanácsos.
A délután további eseményeinek a Szent Pál Marista Általános Iskola adott otthont.
A vendégek köszöntése után Pau testvér, a Marista Rend magyarországi képviselője osztotta meg velünk ünnepi gondolatait. Pau testvér rövid történeti áttekintést adott hallgatóságának a Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend létrejöttének körülményeiről, a rend működésének rendkívüli jelentőségéről. Többek között megtudhattuk azt is, mi késztette Marcellin Champagnat atyát arra, hogy 200 évvel ezelőtt kimondja: „Szükségünk van tanító testvérekre.”
Pau testvér szavai után tekinthette meg a tisztelt közönség azt a színdarabot, amely a bicentenárium alkalmából született meg. E dramatizált feldolgozás a rendalapító életének legfontosabb fordulópontjait, eseményeit, érzéseit próbálta bemutatni a Nyitott Ház Tanulói Ifjúsági Pont tanodásainak előadásában.
A színdarab címe: Szeressétek egymást! – a Megváltótól kölcsönzött mondat, amely Champagnat atya utolsó, testvérekhez intézett intelme volt.
A színdarab alcíme: Marcellin Champagnat élete gyermekszemmel – azt is elárulja, hogy nem egy hagyományosan bemutatandó színdarabról van szó, hiszen
– olyan gyermekek adják elő, amilyenek megsegítésére Marcellin is áldozta életét,
– egyszerre játszódik a jelenben és a múltban,
– a múlt eseményei itt-ott modernizálódtak a mai fiatalok divatjához közelítve.
A színdarab bemutatásának sikerességéhez minden szereplő, szerző, segítő hozzájárult.
Az ember életében vannak olyan események, amelyekkel valami elérkezik. Marcellin Champagnat atyára a Montagne-epizód gyakorolt döntő hatást. Apostoli küldetése – megismertetni és megszerettetni Jézus Krisztust, mégpedig sajátos módon a fiatalok körében – pedagógiai küldetéssé vált. Felvetődik a kérdés: mit tesznek a marista nevelők, mit tettek a múltban, és mit tesznek a jövőben.
A választ Pau testvér és Péter testvér „A Marista Rend 200 éves jelenléte” című előadásából tudhattuk meg.
A nap eseményeit a marista kiállítás megnyitása zárta: az épület földszinti részében megtekintett képeken keresztül a Marista Rend történetébe, mindennapjaiba nyerhettünk bepillantást.
„Valami újra vállalkozni mindig kockázatos feladat. Számolni kell az értetlenséggel, az ismeretlennel szembeni idegenkedéssel, a megszokotthoz ragaszkodók közönyével…
Voltak olyanok, akik merték vállalni ezt a kockázatot, mert hittek abban, hogy az új, amelyre vállalkoznak, hasznos és jó, előbbre viszi az ügyet.” (Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra)
Marcellin atya is merte vállalni a kockázatot: testvéreket gyűjtött össze azért, hogy tanítsa őket olvasni, és ő maga sem tudott olvasni, tanította őket írni, miközben ő maga sem tudta betartani a nyelvtani szabályokat. Ezt az embert nevezték „jó atyának”.
Éjt nappallá téve, fáradhatatlanul, akadályt nem ismerve küzdött azért, hogy álmát megvalósítsa. Sikerült: létrehozta a Mária Kistestvérei Rendet, amelyben ma, 177 évvel az alapító halála után is minden úgy zajlik, mintha Marcellin élne és alkotna.
Minden tiszteletünk a rend tagjaié és azoké a szerzetes tanító testvéreké, akik a legrászorultabbakon szeretnének segíteni.
A Szűzanya áldása kísérje munkájukat!
Még legalább 200 évig.
Suszter Zoltánné
