- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian! Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol. - Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester. - Esküszöm, bármit megteszek. - Jól van. Hány állatotok van? - Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk. - Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza. A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza. - Boldogság? - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian! - Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat. Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza. - Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas! (Anthony de Mello)
- Szerinted mi változott abban az emberben, aki mindenre panaszkodott?
- Mondj három olyan dolgot, ami idegesít, és amelyek miatt általában panaszkodsz. Mit tehetsz, hogy ezek a dolgok ne legyenek annyira bosszantóak?
