Vezess, Uram! Te vagy a fény a sötétben, ami körülvesz engem. Vezess előre az utamon! Sötét az éjszaka, és messzi vagyok otthonról: Vezess Te engem! Irányítsd lépéseimet! Nem kérem tőled azt, hogy tisztán láthassam a jövőt: Elég egy lépesnyi haladású... Nem mindig voltam ilyen, Nem mindig kívántam azt, hogy Te vezess. Szerettem magam megválasztani, és szervezni az életemet... de most, vezess Te engem! Szerettem a vakító fényeket, félelem nélkül, a kevélység vezette akaratomat. Uram, felejtsd el a múltat... Sokáig vártál türelmesen. Biztos vagyok abban, hogy te fogsz vezetni sivatagokon át, mocsáros járatlan utakon, dombokon és patakokon át addig, amíg az éjszaka utat nem ad a hajnalnak, és Isten arca nem mosolyog rám reggel: A Te arcod, Uram! (John Henry Newman)
