Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi:
- Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet?
Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt.
Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott:
- Anyám, megértettem. Egy hegyi kis kápolnában találtam egy szentképet, a Madonnát ábrázolta. Valaki elveszítette. A hátulján egy imádság volt:
„Az elfogadás imádsága".
Uram, Segíts, hogy mindenki számára barát legyek,
aki nem fárad bele a várakozásba,
aki jósággal befogad,
aki szeretettel ad,
aki nem fárad bele a meghallgatásba,
aki örömmel hálálkodik.
Olyan barát, akit biztosan megtalálnak,
ha valakinek szüksége van rá.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek,
akihez bárki fordulhat,
amikor óhajtja;
Hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni,
örömteli békét sugározni,
a te békédet, Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek,
főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így, anélkül hogy rendkívüli dolgokat tennék,
hozzá tudom segíteni a többieket,
hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged,
minden gyengédség Urát.
