Jól jegyezzük meg, hogy karácsonykor nem a karácsonyfa születik – ami önmagában szép jel –, hanem az Isten Fia. Megszületik az Úr, megszületik a Megváltó, aki eljött a megváltásunkra. Mindig fennáll annak veszélye, hogy elvilágiasítjuk a karácsonyt. Amikor az ünnep, mely szemlélődésre indít, kezd világias ünneppé válni, amikor jönnek a kiadások, az ajándékok, de az Úr elmarad, elfelejtjük. „Az advent megtisztítja az emlékezetet, az elmúlt időt”.
Az advent megtisztítja a reménységünket is, és segít, hogy felkészüljünk az Úrral való végleges találkozásra. Mert az Úr, aki már eljött, visszatér, újból eljön! Visszatér, hogy megkérdezze tőlünk: Hogyan alakult az életed? – mert ez személyes találkozás lesz az Úrral, akivel ma az Eucharisztiában találkozunk. Ilyen személyes találkozásunk nem lesz a kétezer évvel ezelőtti karácsonnyal, aminek emlékét őrizzük. Ám amikor majd eljön az Úr, akkor személyesen találkozunk vele. Meg kell tisztítani a reménységünket!
A mi Istenünk ugyanis a meglepetések Istene, és nekünk, keresztényeknek mindennap észre kell vennünk a mennyei Atya jeleit, melyekkel ő a mában hozzánk szól. Az Úr eljött a történelem során Betlehemben, eljön újból majd a világ végén, és mindannyiunk élete végén is. De mindennap eljön ő, minden pillanatban; eljön a szívünkben, a Szentlélek ihletésével.
Ferenc Pápa
