Közösségben, vagyis együtt tanulhatjuk meg felismerni a kis hétköznapi csodákat, ahogyan azt is, ami arról tanúskodik, milyen jó Jézust követni és szeretni. Arra kaptunk meghívást, hogy meglássuk mások arcában Jézus arcát: családias módon ünnepeljük a hitet, alakítsuk a testvériség kötelékeit, vegyünk részt egy csoportban vagy mozgalomban, és bátorítsuk egymást egy közös út kialakításában, amelyet szolidaritásban élünk meg. Így fel tudjátok fedezni, fel tudjátok ismerni azt az utat, amelynek megtételére az Úr hív benneteket, a horizontokat, amelyeket készít számotokra. Soha ne szigetelődjetek el, ne akarjatok egyedül cselekedni! Ez az egyik legrosszabb kísértés, ami érhet bennünket.
Az Úr a nevünkön szólít és azt mondja nekünk: „Kövess engem!” Nem azért, hogy illúziók után fussunk, hanem azért, hogy itt és most misszionárius tanítványokká formáljon át minket. Ő az, aki elsőként cáfol meg minden olyan hangot, amely el akar altatni, magához akar szelídíteni, érzésteleníteni akar, vagy el akar hallgattatni benneteket, hogy ne keressetek új horizontokat. Mindannyiunkat át akar alakítani és az életünket misszióvá akarja formálni. De kér is tőlünk egy dolgot: azt kéri, hogy ne féljünk bepiszkolni a kezünket.
Az Úr elsőként bízott bennetek, és arra hív, hogy ti is bízzatok benne, bízzatok a készségeitekben és a képességeitekben, amelyekből sok van. Arra hív, hogy legyetek bátrak, egyesüljetek vele, hogy megírjátok életetek legszebb lapját, hogy legyőzzétek a bágyadtságot és keresztény választ adjatok arra a sok problémára, amivel szembe kell néznetek. Az Úr arra hív, hogy legyetek a jövő építői. Ti lesztek a jövő építői! Arra hív, hogy járuljatok hozzá a jövőhöz azzal, amit csak ti tudtok adni, az örömmel és a hitetek frissességével. Mindannyiatoktól – tőled, tőled, tőled, tőled… – azt kérdezem, és arra hívlak, kérdezd meg te is magadtól: Számíthat rád az Úr?
Ferenc Pápa
