Imádkozunk a gyerekekért, akik korán kelnek és megeszik az egész doboz gabonapelyhet, akik délig alszanak, és akik a pizsamájukban vannak egész álló nap. És imádkozunk azokért is, akik éhesen kelnek fel, de nincs otthon mit enniük, akik egy zsúfolt szobában alszanak a földön, és akikre minden ruhájuk nagy. Imádkozunk a gyerekekért, akik alig várják a következő online órájukat, akik szeretnének tanulni, olvasni és gazdagodni a tudásban, és akik szerint az alapmatek ’semmiség’. És imádkozunk azokért is, akiknek nincs internet hozzáférésük vagy számítógépük, akik sírva fakadnak, amikor le kell ülniük tanulni, és akik igényelnék a szervezettséget, a napirendet és a támogatást, de már nem kapják meg. Imádkozunk a gyerekekért, akik élvezik az anyával és apával töltött extra időt, akik a testvéreikkel társasoznak, akik odakint játszanak, fogócskáznak, ugrálnak, bicikliznek és buborékokat fújnak, és akiknek otthonát az öröm, a nevetés és a béke tölti meg. És imádkozunk azokért is, akiknek egyedül kell gondoskodniuk mindenről, amíg anya dolgozik, akik egész nap a testvérükkel verekednek, akik össze vannak zárva olyan emberekkel, akik bántják őket, akiknek az otthonát megtölti a félelem, düh, aggódás és fájdalom, de nincs számukra kiút. Imádkozunk a gyerekekért, akik már alig várják, hogy találkozhassanak a barátaikkal, szomszédjaikkal, nagyszüleikkel és tanáraikkal. És imádkozunk azokért is, akik egész éjszaka forgolódnak és amiatt aggódnak, hogy elkapják-e a koronavírust. Imádkozunk a gyerekekért, akik kihagyják a diplomaosztójukat, a diákbáljukat, az osztálykirándulásukat, a kedvenc együttesük koncertjét, az elsőáldozásukat, a tanulmányi kirándulásokat, a sporteseményeket, a szülinapi bulikat… és még annyi más eseményt. És imádkozunk azokért is, akik nem mehetnek el szentmisére, hogy részesülhessenek az Oltáriszentségben. Imádkozunk a gyerekekért, akik gyászolnak, mert elhunyt egy szerettük és el sem tudtak búcsúzni tőle. Imádkozunk a gyerekekért. Ámen.
