A kedvesség megszabadít bennünket az emberi kapcsolatainkat időnkét átható kegyetlenségtől; a szorongástól, amely megakadályozza, hogy másokra is gondoljunk; valamint a szétszórt kapkodástól, mely során megfeledkezünk arról, hogy másoknak is joguk van a boldogsághoz. Manapság sem időt, sem energiát nem találunk, hogy megálljunk és kedveskedjünk másokkal, esetleg azt mondjuk: “szabad lesz?”, “Bocsánat!”, “Köszönöm!” Pedig hébe-hóba csodával módon felbukkan egy-egy kedves személyiség, aki hajlandó gondjait-bajait félretenni, hogy megajándékozzon minket valami aprósággal: egy mosollyal, néhány biztató szóval, és a közöny közepette is megteremti annak a lehetőségét, hogy meghallgasson bennünket. Ez a mindennapi erőfeszítés teremtheti meg azt a fajta egészséges együttélést, amely legyőzi a félreértéseket és megakadályozza a konfliktusokat. A Kedvesség nem másodlagos, nem is sekélyes vagy kispolgári attitűd. Mivel feltétele a megbecsülés és a tisztelet, amit kultúrává válik, mélyen átalakítja a társadalom életét, a társadalmi kapcsolatokat, a vitakultúrát és a vélemények ütköztetését. Megkönnyíti a konszenzus keresését, és ott is utakat nyit meg, ahol a végső elkeseredettség már minden hidat lerombolt
Ferenc Pápa
