Jézus feltárja „Isten most”-ját, Istenét, aki jön, hogy találkozzon velünk, és minket is hívjon, hogy vegyünk részt az ő most-jában: „elvinni az örömhírt a szegényeknek, szabadulást hirdetni a foglyoknak, visszaadni a látást a vakoknak, felszabadítani az elnyomottakat, és meghirdetni az Úr kegyelmének esztendejét” (vö. Lk 4,18–19). Ez Isten most-ja, amely Jézussal jelenvalóvá válik, arccá, testté, irgalmas szeretetté válik, amely nem vár az ideális helyzetekre, a tökéletes helyzetekre ahhoz, hogy megnyilvánuljon, és nem fogad el megvalósítása elleni kifogásokat. Ő Isten ideje, amely jogossá és időszerűvé tesz minden helyzetet és minden helyet. Jézusban megkezdődik és életre kel a megígért jövő.
Mikor? Most… Ti, kedves fiatalok, nem a jövő vagytok. Mi általában szeretjük azt mondani: „Ti vagytok a jövő…” Nem, ti a jelen vagytok! Ti nem Isten jövője, ti, fiatalok, Isten most-ja vagytok! Ő megszólít, és arra hív benneteket közösségeitekben, arra hív benneteket városaitokban, hogy keressétek fel nagyszüleiteket, keressétek meg az időseket; álljatok ki velük együtt, ragadjátok meg a szót, és valósítsátok meg az álmot, amelyet az Úr megálmodott rólatok.
Nem holnap, most, mert ott, a most-ban, ahol a kincsed, ott a szíved (vö. Mt 6,21); és az, ami szerelembe ejt, nemcsak a képzeletedet hódítja meg, hanem mindent. Ez lesz az, ami felkelt téged reggel, és ami ösztönöz a fáradtság óráiban, ez lesz az, ami megtöri szívedet, és ami eltölt téged ámulattal, örömmel és hálával. Érezzétek meg, hogy van küldetésetek, és szeressetek bele, mert ez dönt el mindent. Mindenünk meglehet, de, kedves fiatalok, ha hiányzik a szeretet szenvedélye, akkor minden hiányozni fog. A szeretet szenvedélye ma! Engedjük, hogy az Úr szerelmet öntsön belénk, és vigyen bennünket a holnapig!
Kedves fiatalok, szeretnétek élni az ő szeretetének konkrétságát? Igenetek legyen továbbra is a bejárati ajtó, hogy a Szentlélek új pünkösdöt ajándékozzon az Egyháznak és a világnak. Így legyen!
Ferenc Pápa
