És egy kalmár szólt: Beszélj nekünk az Eladásról és Vásárlásról. És ő válaszolt, és ezt mondotta: A föld átengedi néktek gyümölcseit, és szükséget nem szenvedtek, ha tudjátok, kezeteket miként töltsétek meg. A föld adományainak cseréjével lelitek meg a bőséget és megelégedést. Hanem ha a cserében nem szeretet és testvéri igazságosság van, akkor egyeseket kapzsiságba, másokat éhezésbe hajt. Amikor ti, a tengerek, földek, szőlőskertek munkásai, a piacon találkoztok a takácsokkal, a fazekasokkal és azokkal, akik a fűszerszámokat összegyűjtik, Idézzétek meg a föld uralkodó szellemét, hogy jelenjék meg közöttetek, és szentelje meg mérlegeiteket, és a mércét, mely értéket értékkel összevet. És ne tűrjétek el, hogy kereskedésetekben részt vegyenek az üres kezűek, akik munkátokért csupán szavakkal fizetnek. Az ilyen embernek mondjátok azt: - Jöjj velünk a földekre, vagy menj ki testvéreinkkel a tengerre, és vesd ki hálódat; - Mert a föld és a tenger hozzád ugyanoly bőkezű lesz, mint mihozzánk. És ha eljönnek az énekesek, a táncosok és a fuvolajátékosok, az ő portékájukból is vásároljatok. Mert ők is gyümölcsöket és fűszerszámokat gyűjtenek, és amit elébetek hoznak, habár álmokból formáltatott is, öltözteti és táplálja lelketeket. És mielőtt eltávoztok a piacról, gondoskodjatok arról, hogy senki se induljon útjára üres kézzel. Mert a föld uralkodó szelleme nem alhat békén a szél hátán, míg közületek a legutolsónak szüksége is ki nem elégíttetik.
