Egy testvér odajött hozzám (egy világi) és azt kérdezte: «Te is marista vagy ? » (Azt hittem, azt akarta kérdezni, hogy én is marista szerzetes testvér vagyok-e).
Azt válaszoltam: «Igen, marista vagyok. » Ez a kifejezés lelkem legmélyéről tört elő, s úgy éreztem, magamra ismertem, amikor ezt így mondtam neki.

003Ez a kis párbeszéd emlékeztet arra, hogy „maristának lenni” magától értetődő dolog, ennek a különleges azonosulásnak személyes állításában és személyes felismerésébe, ami feltételezi, hogy észrevesszük és meg is nevezzük életünkben ennek a marista azonosságnak a jeleit és nyomait.
De ez a felismerés szerepet játszik a másikkal való kapcsolatunkban is; kölcsönösség van benne; a másik azt mondja: te marista vagy, én ezt felismerem benned, abban, ahogy élsz. A marista létnek tehát megvan a maga paradigmája, amely az ÉN-től indulva eljut a TE-hez, és még inkább nyitni kell a MI-hez (ebben az intézményben mi maristák vagyunk…)

Marista vagyok, mert felismerem ma, hogy az én oktatói és nevelői hivatásomnak értelme van számomra, és én jól vagyok, boldog vagyok ott, ahol élek.

Marista vagy, mert befogadott a nevelői közösség, megérintett ez a befogadás, elismert és elfogadott olyannak, amilyen vagy.

Marista vagyok, mert megélem férfi vagy női hivatásomat, annak az emberségnek szolgálatában, amellyel szolidáris vagyok a gyermekeken és a fiatalokon keresztül.

Marista vagy, mert megéled a munkádat, az elköteleződésedet, tehát a missziód maga a totális nyitás a másik felé, különösen a leggyengébb, a legkisebb iránti figyelem által.

Marista vagyok, mert a kapcsolataim foglalkozásomból eredőek, de több is ennél, mert a testvériség, az emberekkel való életközösség, a családi szellem hatja át.

Marista vagy, mert megérintett Marcelin Champagnat karizmája, és ez áthatja egész lényedet és életedet, főképp nevelői küldetésedben.

077Maristák vagyunk, mert ezt a Szent Marcellin-i ajándékot megosztjuk egymással, és magatartásunkat áthatja Mária és az evangéliumi Jézus alakja (jóakarat, meghallgatás, figyelem, befogadás…)

Marista vagy, mert ez megnyilvánul a tetteidben, az elköteleződésedben, az egész magatartásodban (segítőkészség, odaadás, odafigyelés, a többiek felé fordulás…)

Marista vagyok, mert életmódomban az Evangéliumot követem az alázatban, egyszerűségben; miként a só az embertésztában, miként a fény a világban: semmit sem követelnek. Ő a só, ő a fény, ő marista.

Marista vagy, mert életed elvegyül egy intézményével, egy nevelői közösségével, amellyel szolidáris vagy, részt veszel benne. A családhoz tartozol.

Marista vagyok, mert résztvevője, aktív szereplője vagyok a marista ház építésének, amelyet mindennap együtt kell építeni a többiekkel. Iskolai csoportom megszervezése és élete, a ház szelleme, a tevékeny jelenlét a fiatalok és a felnőttek között….

Marista vagy, mert, ahogy kifelé élsz, az belső tapasztalásból fakad, szíved mélyére vannak beírva késztetéseid a fiatalok szolgálatára, az emberre való odafigyelésre, a humánus munkára. „Nem tudok úgy ránézni egy gyermekre, hogy ne mondjam neki: szeretem, szeretjük.”

Maristák vagyunk, mert sajátos kapcsolatot alakítottunk ki a marista karizmával. Éberek maradunk, többet akarunk tudni, és minél előbb belépni Marcellin álmába, megélni az ő szenvedélyét. Képesek vagyunk a kreativitásra, arra, hogy megfeleljünk a képzési kihívásoknak, annak érdekében, hogy jobban alkalmazkodjunk a mához.

news_3208Marista vagy, mert megtapasztaltad a meghívást: Isten által talán, az evilági fiatalok által, a kollégák, a szülők által… minden nap meghívást kapsz, minden nap meghallod ezt és megpróbálsz válaszokat adni.

Marista vagyok, mert megpróbálom tanúságtevőként élni az életem, idősebb fivérként a fiatalok között. Mintha Jézus mondaná nekem: Szükségem volt a tanulásra, a nevelésre, és te utat nyitottál nekem a tudás felé, megmutattad a boldogság felé az ösvényt! Igen, azt mondtad nekem, hogy Isten szeret engem.

Marista vagy, mert évek óta megosztod a marista karizmát a testvérekkel és a laikus testvérekkel. És megtanultad, hogy lehet együtt álmodni a missziót, egy szívvel élni ezt a missziót.

Marista vagyok, mert a testvérek és a laikus testvérek megtanították nekem, hogy az ember boldogabb, ha tud dolgozni és szeretni: dolgozni azért, amit szeret ÉS szeretni azt, amiért dolgozik.

Marista Vagyok!