Idén elindítottuk a nemzetközi önkéntességre vonatkozó marista protokollt. Ez a dokumentum a marista rendhez közel álló emberek helyi és nemzetközi önkéntes tevékenységét hivatott előmozdítani.
A protokoll eredményeként három esztergomi diák két hétre Madridba utazott, hogy önkéntesként dolgozzanak különböző marista intézményben. Íme a tanúságtételük:
Önkénteskedés Madridban
A végzős gimnáziumi évem után két évfolyamtársammal önkénteskedtem Madridban. Két hetet töltöttünk Spanyolországban, az elsőt egy gyerekeknek szervezett táborban, a másodikat egy közösségi, ingyen konyhán. Nagyon sok embert ismertünk meg, akikkel eleinte nehéz volt kapcsolatot teremteni spanyolul. A különböző akcentusok sem könnyítették a helyzetünket, de úgy gondolom, hogy egészen jól hozzászoktunk, és a kezdeti nehézségek végül előnyökké váltak. Ezeknek köszönhetően egyre többet értettünk meg, egyre jobban fejeztük ki magunkat spanyolul, és nagyon sok új szót tanultunk meg, ami a tanórákon nem került elő. Nagyon kellett koncentrálnunk a spanyolul folytatott kommunikációhoz, de teljesen megérte, mert így fejlődhetett a nyelvtudásunk.
Maga az önkénteskedés is rengeteget tanított nekünk. A két hét során szinte folyamatosan emberekkel foglalkoztunk, így elkerülhetetlen volt, hogy megértők legyünk. Ezenkívül megtanultunk jobban odafigyelni másokra, és igyekeztünk segíteni nekik a felmerülő problémákkal. A kint töltött idő alatt nyitottabbá váltunk, mert szükség volt arra, hogy merjünk nyitni mások felé akkor és úgy, ahogyan ők igénylik.
Összességében nagyon tetszett a kint töltött idő, rengeteg tapasztalatot szereztem, és sokat fejlődtem azért, mert önkénteskedtem. Természetesen sok segítséget kaptunk, amiért nagyon hálás vagyok.
Mindenkinek ajánlom az önkénteskedést, akár Magyarországon, akár külföldön, mert óriási élmény, és sokat hozzáad az ember személyiségéhez.
Daróczi Katalin
2022. júliusában voltam önkénteskedni Madridban a barátaimmal. Fergeteges élmény úgy segíteni másoknak, hogy közben a barátaimmal vagyok és még fejlesztem a tudásomat is, hiszen mindamellett, hogy nagyon sok új embert ismertem meg, hirtelen sokat fejlődött a szókincsem is. Az első hét elején csak a mindennapi kommunikációt értettem meg, a második hét végére azonban már komolyabb témákhoz is hozzá tudtam szólni. Az út során készítettünk az új szavakról egy listát is, amelyet a mai napig használok. Olyan szavakat tanultam, amelyeket a szótárakból nem tudnék. Az új kapcsolatokat tekintve, életre szóló barátságok kötődtek. A spanyol emberek nagyon kedvesek, empatikusak és elnézőek, ezért egy percig sem éreztem rosszul magam akkor, amikor elrontottam valamit a beszédem során. Nagyon tetszett, hogy segítettek, kijavítottak és bátorítottak. Nagyon jó volt bele látni egy kicsit az ottani emberek életébe.
Az önkénteskedésem során kipróbálhattam olyan munkákat, amelyeket eddig még sosem. Szerintem ez egy nagyon hasznos dolog, hiszen így nagyon sok új tapasztalatot szereztem. Az út során végig nagyon jól éreztem magam. Az elején kicsit bátortalan voltam, de a sok segítség miatt ez hamar megváltozott. Persze a magabiztosság csak a második hét végére lett teljes.
Bátorítok mindenkit, hogy ha nem is 2 hétre (bár szerintem 2 hét, ilyen szituációban nem sok), de próbálja ki milyen önkéntesnek lenni. Nagyon jó érzés segíteni másoknak úgy, hogy, mindeközben a nyelvtudásom is fejlesztem. Életre szóló élmény volt!
Németh Lizett
A madridi önkénteskedés életem nagy élménye volt. Régóta terveztem, hogy külföldre megyek önkéntesnek, és ez most megvalósult. A tapasztalat minden szempontból nagyon pozitív volt.
Első héten gyerekek táboroztatásában segédkeztünk, mely rengeteg tanulásra adott lehetőséget: fejlesztettük a nyelvi készségeinket, türelmesnek, toleránsnak kellett lennünk, illetve remek lehetőség volt a kreativitásunk fejlesztésére is. Megismertük a helyi emberek mindennapjait. Új barátokat szereztünk, érdekes programokon vettünk részt, vagy épp mi szerveztük őket. A többi nevelő és önkéntes nagyon türelmes, kedves, segítőkész volt, a szociális központ – ahol laktunk és amely a tábor helyszíneként szolgált – nagyon otthonos volt.
Második héten ételosztásban segédkeztünk. Ez nem volt könnyű feladat, de nagyon jó érzés volt segíteni a szegény családoknak, látni, hogy hálásak nekünk.
Természetesen adódott néhány kihívás is, melyeket le kellett küzdenünk. Feladataink folyamatos odafigyelést igényeltek, emiatt nap végére nagyon elfáradtunk. Gyakran a többiek – például a gyerekek – szükségleteit a sajátjaink elé kellett helyezni, ám ez alázatot tanított nekünk, csakúgy, mint az ételosztás.
Összességében csodálatos tapasztalat, életre szóló élmény volt ez a két hét, és megerősített benne, hogy fogok még önkénteskedni a jövőben is.
Varga Luca
