Az Úr az!

Nézzétek el nekem ezt a képet, de valahogy a ma emberét úgy látom, hogy kezében tart egy okos eszközt, és az a mese kel életre, amikor a fiatalember vagy az a fiatal hölgy találkozik a békával. Ugye megvan a mese? A mese hozza azt, hogy micsoda nagy dolog túllátni egy állaton, és látni, hogy sokkal több van abban. A mesében nem béka az, akit végül is megcsókolnak… Királyfi, királykisasszony lesz abból a békából! Szóval a ma embere… ahogy szorongatja azt a tárgyat. Persze biztos nagyon okos a tárgy, szorongatja a tárgyát, és biztos lesz majd ilyen program, hogy cupp-cupp-cupp, csókolgatja ott azt a békát/tárgyat, cupp-cupp-cupp, arra várva, abban bízva, hogy a program, ad valami személyeset… egy okos királyfi, egy királykisasszonyt… Lehet, hogy eltelik 50-60 év, és azt mondjuk: „csókolgattam én ezt az alkalmazást, vártam én sokat immár, hogy személyes legyen…” és nagy vágyában, – hogy talán, talán ebből az eszközből valami személy(es) lesz…- „de nem lett.” Elhisszük – mert elhiteti velünk az okoseszköz -, hogy túllát a valóságon, és ez igaz is, de személyes – amire igazán szükségünk lenne -, sohasem lesz belőle. „Az Úr az!”, aki személyesen megjelenik kapcsolataidban is, ha megengeded neki!

Comments are closed.