Juvenátus Orsován: 1909-1916

1892-ben a Mária Iskolatestvérek már jelen voltak Törökországban, ahol aztán 1908-ban megalapították a konstantinápolyi marista tartományt. Több nagyon jól működő iskolát vezettek. Törökországban mint muzulmán vallású országban nagyon nehéz volt hivatásokat ébreszteni a marista életre, hogy az idősebb testvérek munkáját folytatni tudják.
A helybéli rendfőnök és tanácsa elhatározták, hogy Magyarországra is áttelepülnek. Ismert volt előttük, hogy hívő, katolikus ország, hiszen István király Mária oltalmába ajánlotta azt. Mária országa már addig is több testvért adott a rend számára, akik Olaszországban és Görögországban végezték szerzetesi képzésüket.
Egy francia testvér Francois-Zotique Amblard jött Magyarországra, és Orsova városában (ma Románia) a Duna partján vásárolt egy házat, amely megfelelt iskolai célokra. A megfelelő átalakítások után Msgr. Csemoch János helybéli püspök (a későbbi hercegprímás) 1909. május 5-én felszentelte a házat.
Az iskola iránt igen nagy volt az érdeklődés. A diákok közül többen kérték felvételüket a marista kongregációba, 1912-ben már 22-re emelkedett a szeminaristák száma. A fiatal magyar novíciusok tanulmányaik folytatására Olaszországba utaztak, a Torino mellett lévő San Maurizio Canavese városkába.
Az első világháborút követően a trianoni békeszerződés következtében Orsova Romániához került. A román állam megtiltotta a katolikus iskolák segélyezését. A vallásos szülők számára lehetetlenné tették, hogy gyermekeiket katolikus iskolába járassák. Aki felekezeti iskolában tanult, kizárták a nyilvános pályákon való érvényesülésbő1. A szerzetesek olyan nehéz körülmények közé kerültek, hogy be kellett zárni az orsovai iskolájukat. Az újoncok egy része visszatért a családjához, a többiek a testvérekkel együtt Olaszországba mentek, hogy ott készüljenek fel eljövendő magyarországi küldetésükre. Rövid idő múlva a fiatal magyarokat táborba vitték Szardínia szigetére, ahonnan csak 1919-ben szabadultak ki.

Szent Alajos Fiúotthon és Juvenátus Kispesten: 1923-1944
1921-ben Schaffer Mihály marista szerzetes azzal a szándékkal utazott Budapestre, hogy felmérje a lehetőségeket egy fiúiskola alapításával kapcsolatban. Útja során találkozott Kispesten a Wekerle-telep plébánosával, Hild úrral aki támogatásáról biztosította. A terv két év múlva valóra vált. Merva Imre plébános jótékony támogatói segítségével egy fiúotthont alapított a háború árvái számára. A Wekerle-telepi plébános tanácsára az otthon vezetését a Mária Iskolatestvérekre bízták. 1925. március 17-én Cesare Orsenigo pápai nuncius felszentelte a Szent Alajos Fiúotthont, amely augusztus 20-án kezdte meg működését, és amely a nagyszámú jelentkező miatt hamarosan kicsi is lett. 1926-ban az épületet emeletráépítéssel bővítették. Itt helyezték el a marista novíciusokat, tehát a fiúotthon mellett egy juvenátus is helyet kapott.
A második világháború kitörése után – 1939 – az újoncok toborzása megszűnt. 1944-ben a hatóságok a nevelőintézetet bezáratták. A kispesti ház ma is létezik, fiúkollégiumként működik, de nem marista intézmény.
A Budapesti Champagnat Iskola: 1928-1950
Mivel a magyar származású marista testvérek száma szépen gyarapodott, a rend elöljárói elhatározták, hogy alapítanak Budapesten egy francia-magyar iskolát. Az új iskola igazgatójává Albert Pfleger testvért nevezték ki.
1928. szeptember 5-én érkezett Budapestre, ahol egy házat bérelt, hogy a testvérek megkezdhessék tevékenységüket, addig is, amíg az iskola felépül a Hőgyes Endre utcában. Az iskola elkészültéig a testvérek magánórákat adtak, abból tartották fenn magukat.
Az új iskola 1930-ban nyitotta meg kapuit, és 1934-ben megkapta a hivatalos állami elismerést is, továbbá azt a jogot, hogy az itt végzett diákoknak francia diplomát állítsanak ki. 1938-ban az iskolát internátussal bővítették. A nagyon jól működő, sikeres iskola a második világháború kitörése ellenére – nagy nehézségek közepette ­ folytatta munkáját.
1942-ben az iskola a német táborokból szökött francia hadifoglyoknak nyújtott biztos menedéket. Közöttük volt két francia testvér is, Bernard Clerc és Jean-Baptiste Bonetbeltz, akik a hírhedt Rawaruska nevű táborból szöktek meg.
A német megszállás után Magyarországon náci kormány alakult. Megkezdődött a zsidók üldözése, koncentrációs táborokba való elhurcolása. A testvérek életük kockáztatásával számtalan zsidó életét mentették meg.
Megrázó beszámolókat olvashatunk erről az időszakról Hetényi Varga Károly tollából. Könyvében többek között nyolc marista szerzetes is elmondja saját élményét a náci megszállásról.
A testvérek különösen nagy gondot fordítottak a szüleiktől elszakított zsidó gyermekekre. Jótékonyságuknak egy árulás vetett véget. Valaki a megmentettek közül elárulta őket. A testvéreket bebörtönözték, majd halálra ítélték. A kivégzést az orosz csapatok Budapestre való bevonulása hiúsította meg. 1944. február 11-én éjjel visszanyerték szabadságukat. Albert Pfleger testvért a hadifoglyok jogait védő De Gaulle Bizottság tagjává választották. Az izraeli főkonzul azóta számos marista testvért tüntetett ki akkori tevékenységéért.
Hogyes U1939A háború után a hatalomra került kommunista vezetés elhatározta az összes katolikus iskola államosítását, és megtiltotta a szerzetesek működését. Komoly szigorításokkal négy szerzetesrend (bencések, piaristák, ferencesek és a kalocsai iskolanővérek) működését engedélyezték.
Minthogy a maristák Champagnat Iskolája nem az egyház tulajdona volt, a testvérek kis ideig még folytathatták a működésüket. A szerzeteseknek 1950-ben nemcsak munkakörüket, de házaikat is el kellett hagyniuk. Ezt a tényt az 1950. augusztus 30-án aláírt megállapodás ezekkel a szavakkal hozta a püspöki kar tudomására:
“Tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársaság törvényei és alkotmánya értelmében a férfi és női szerzetesrendek legfontosabb feladatait (tanítás, betegápolás, szegénygondozás, jótékonyság gyakorlása, stb.) a nép állama látja el és így a szerzetesrendek feleslegessé váltak, a Magyar Népköztársaság kormánya megvonja működési engedélyüket.”
A marista testvéreknek hosszú és eredménytelen egyezkedések után le kellett mondaniuk az iskolájukról. Viszonzásul a kommunista kormány kivándorló útlevelet biztosított számukra.
A kényszer hatására 1950. május 18-án a budapesti testvérek elhagyták iskolájukat, hazájukat. Franciaország fogadta be őket, ahol néhány hét múlva francia állampolgárságot is kaptak. Jobb napok reményében egy volt testvér a volt diákokkal együtt fenntartotta a marista szellemet Magyarországon. 84-re lehet becsülni azon magyarok számát, akik fogadalmat tettek a marista rendben. Legtöbben külföldön tanítottak, ott is haltak meg, de még 5-en ma is élnek Franciaországban.

A marista testvérek visszatérése Magyarországra

             A szocialista rendszer összeomlása után Magyarországon több új jogszabály lépett életbe. Ezek értelmében lehetőség nyílott a jogtalanul elvett egyházi ingatlanok visszaigénylésére, a betiltott szerzetesrendek visszatérésére, újjászervezésére.
A marista öregdiákok egy része a mai napig is levelezési kapcsolatban áll hajdani tanáraival. 1989-ben levelet írtak a rend vezetőjének, jelezve, hogy fennáll a lehetősége a rend magyarországi újraindításának. A Generális Testvér szívén viselte a magyar ügyet, hisz nagyon jól tudta, hogy a magyar nép hány marista testvért adott a rendnek.
Felvette a kapcsolatot Albert Pfleger testvérrel, aki a hajdani budapesti iskola utolsó igazgatója volt, és még a magyar állampolgárságot is megkapta. Ö jelentést készített a Mária Iskolatestvérek Rendje magyarországi múltjáról.Primera comunitat
1989. nyarán a maristák Generális Főnöke Charles Howard testvér Magyarországra küldte Marth József és Belány Ferenc magyar származású testvéreket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az egyházi és állami hatóságokkal. Paskai László bíboros fogadta József testvért, s támogatásáról biztosította. Ferenc testvér részt vett a budapesti Champagnat Iskola volt diákjainak találkozóján, majd meglátogatott több püspököt és szerzetes elöljárót, akiktől segítséget kért és kapott. Ezzel az első lépéseket megtették egy esetleges visszatéréshez.
1990. januárjában Ferenc testvér újra Budapestre érkezett, és az engedélyezési eljárás hivatalos ügyvivőjeként hosszabb időt töltött hazánkban. Az ügyek intézésében sok segítséget kapott Dr. Takács Nándor püspöktől és a volt marista diákoktól.
Az akkori művelődési miniszterrel, Dr. Glatz Ferenccel folytatott tárgyalások eredményeként 1990. február 9-én Ferenc testvér megkapta a hivatalos engedélyt a maristák Magyarországra való visszatelepedésére. Ettől a naptól a Mária Iskolatestvérek Rendje Magyarországon jogi személlyé vált.
Az engedély birtokában a testvéreknek megannyi nyitott kérdésre kellett választ adniuk. Hogyan tovább? Hittanoktatás? Iskola? Csak szerzetesi közösség? És hol?
A Generális testvér két embert bízott meg a kereséssel. 1990. április 16. és május 30. között Remi Vericel és Sándor József testvérek Magyarországon tartózkodtak, hogy a Marista Rend letelepedésére alkalmas helyet keressenek, mivel a régi épületek visszaszerzésére nem lehetett számítani.
Ezidő alatt a két testvér bejárta szinte az egész országot, keresve a lehetőségeket. Végül négy tervet adtak át a Generális testvérnek Rómában.
a) Csepel – Az ottani plébános az önkormányzat engedélyével lakást ígért a testvéreknek, akik különböző állami iskolákban nyelveket tanítottak volna.
b) Budapest – Az önkornányzat mint nyelvtanárokat alkalmazta volna őket, részükre lakást biztosítva.
c) Bakonyszentlászló – Egy idősebb plébános lelkigyakorlatos központot akart kialakítani, melyhez szüksége lett volna egy szerzetes rend támogatására.
d) Győr – A Szentlélek templom plébánosa (ma pápai prelátus), Benkovich Ferenc, akkor még mint püspöki irodaigazgató, egy katolikus iskola létrehozását tervezte. Az alkalmat megragadva, lakást szerzett az új szerzetesrend számára, és nekik ajánlotta az épülő Apor Vilmos iskola vezetését és szellemi irányítását.
Primera comunitat2A javaslatokat tanulmányozták Rómában, melynek alapján a generális tanács javaslatása a testvérek Győrt választották.
Szeptember elején Belány Ferenc, Marth József, Sándor József, Hegedűs Sándor magyar, Remi Vericel francia, Ignatio Perez és Mateo González spanyol származású testvéreket a Rend Generálisa lelkigyakorlatra hívta Rómába. Ezután a lelkigyakorlat után, szeptember 15-én kapták meg magyarországi missziós küldetésüket. Remi, Mateo és Ferenc testvér szeptember 17-én megérkezett Győrbe, a konkrét letelepedést előkészíteni. A lakás elkészülése után hamarosan megérkezett a többi kinevezett testvér is.
Az első feladat a magyar nyelv tanulása volt. Közben szombat esténként négyen a Szentlélek templom fiataljai számára hittanórákat tartottak. A fiatalok ragaszkodását követően megalakultak az ún. Champagnat csoportok, rövid idő alatt igazi közösségé formálódtak. Segítettek az épülő iskolánál is.