2017_HGJúnius 6-án Emili Turú tartományfőnök testvér mindnyájunkat „egy új kezdetre” hívta. Ami a „kezdeteket” illeti, van belőlük szép számmal 1817. február 2. óta. A kétszázadik évforduló kijelölése arra a napra esett, amikor Szent Champagnat megkért két fiatalt, hogy segítsen neki az evangelizációs misszióban. Ez a meghívás a Marista Testvérek Intézményének Alapítása.
Így három ünnepi év áll előttünk. Az első lesz „Montagne” éve, amikor arra kapunk meghívást, hogy a mai Montagne-ok Jézusa legyünk.
A második évet „Fourvière” jelöli, hogy Jézus alakja köré gyűljünk missziós küldetésünk teljesítésében azért, hogy ne legyünk olyanok, akik csak hátrafelé néznek, de ne legyünk azok közül valók se, kik Jézustól eltávolodnak, s a maguk útját járják. Az utolsó év közvetlenül a kétszázadik évfordulóra készít fel minket „La Valla” képével, hogy ápoljuk életünk misztikus dimenzióját, hogy terjesszük magunk körül az élet Jézus által kívánt teljességét. A Misszió Titkársága sokat foglalkozott a megemlékezéshez való kapcsolódással, valamint azzal, hogyan indítsa útjára a lehető legjobban, az intézményekben a témákat és jelképeket.

 

Már ezen a nyáron is, de az elkövetkező három év során is, pedagógia eszközök, elmélkedési és cselekvési tervek kidolgozására kerül sor, hogy aztán hozzáférhető legyen mindenki számára. Szó van egy minden évben megtartott „Champagnat-napról” is, hogy a Tartomány marista intézményeiben a gyermekek és fiatalok a maga teljességében élhessék meg ezt a napot. Helyi képzési útmutatók is készülnek majd hozzá.
A „Montagne” év 2014. október 28-án kezdődik, a fiatal Jean Baptiste és Marcellin találkozásának évfordulóján. A majd szeptemberben közreadott javaslatokból kiindulva minden ország, minden intézmény kidolgozhatja, hogy hogyan is képzeli e hároméves időszak legmegfelelőbb indítását.
Egymást kell támogatnunk a kétszáz éves évforduló megünneplésének folyamán, hogy legyen az mindnyájunk számára egy „új kezdet”, Champagnat karizmájának megerősítése mai világunkban.

Montagne év

Fourviére év

La Valla év

Események

1816. július 23. Fourviére-i ígéret

Lyon05

1816. július 23-án a Mária Társaság tizenkét jelöltje találkozik itt, részt vesznek M. Courveille első szentmiséjén, és felolvassák annak a fogadalomnak szövegét, mely magában foglalja azt az ígéretet, hogy az említett Társaság alapítására szentelik magukat. A következő években egyénileg többen felmennek a régi kápolnába, így Jean-Claude Colin, Marcellin Champagnat, Jeanne-Marie Chavoin, és bizonyára mások is. Olvasd tovább…

Az alábbi szöveg annak az ígéretnek fordítása, amit a 12 fiatalember latinul tett le 1816. július 23-án Lyonban, Fourvière kápolnájában (a jelenlegi bazilika akkor még nem épült fel); néhányat közülük előző nap szenteltek pappá, mások még szeminaristák voltak. Az itt használt nyelvezetet a XIX. század elejének kontextusába kell tehát visszahelyezni. Olvasd tovább…

1816. augusztus 12. Champagnat atya Lavalla-ba megy

41

Champagnat atyát szentelése után hamarosan Lavalla vikáriusává nevezik ki, egy népes plébániára, mely Saint-Chamond kantonban (Loire) helyezkedik el. Haladéktalanul odamegy. Amikor meglátja Lavalla templomtornyát, alázatos érzelmekkel telve térdre borul, bocsánatot kér Istentől hibáiért, és esdekelve kéri, hogy ne engedje, hogy ezek akadályt képezzenek szolgálata sikerében. Azután Jézusnak és Máriának ajánlja azokat a lelkeket, akik rá lesznek bízva, és kéri, hogy áldják meg munkáját, és mindazt, amit kész megtenni Isten dicsőségére és a lelkek üdvéért. Olvasd tovább…

1816. október 28. A Jean-Baptiste Montagne nevű fiúval való találkozás

171Egy napon az egyik tanyára hívták Champagnat atyát, hogy meggyóntasson egy beteg gyermeket, és szokása szerint azonnal útnak is indult. Mielőtt meggyóntatta volna a gyermeket, kérdéseket tett fel neki, hogy lássa, vajon tudja-e, milyen állapotban kell lenni a szentség felvételéhez; nem kis meglepetésére látta, hogy a gyermek a hit legfőbb misztériumait sem ismeri, és még azt sem tudta, hogy van Isten. A szomorúságtól lesújtva, hogy egy tizenkét éves gyermek ennyire tudatlan, és megrémülve attól, hogy ebben az állapotban hal meg, leült mellé, hogy az üdvösség legfőbb misztériumaira és legfontosabb igazságaira megtanítsa őt. Két órán át tanította, vagy gyóntatta, és a legszükségesebb dolgokat is csak nagy nehézségek árán tudta megtanítani vele, mert a gyermek annyira rosszul volt, hogy alig értette, amit mondtak neki. Miután meggyóntatta, és többször felindította benne Isten szeretetének megvallását és a bűnbánatot, hogy felkészüljön a halálra, elment, hogy ellásson egy másik beteget, aki a szomszédban lakott. Amikor onnan kijött, megkérdezte, hogy van a gyermek: „Meghalt, egy pillanattal azután, hogy elment tőle”, válaszolták sírva a szülei. Lelkében ekkor az öröm érzése – hogy olyan jókor volt ott -, az iszonyat érzésével keveredik, mivel ez a szegény gyermek óriási veszélyben volt, és talán a pokol kapuitól mentette meg őt. Hazatérve ezek az érzések járják át, és ezt mondogatja magában: „Mily sok gyermek van nap mint nap ugyanilyen helyzetben, és éppígy a romlás felé tartanak, mert nincs senki, aki a hit igazságaira tanítaná őket!” S a Testvérek Társaságának gondolata, melynek célja az, hogy ily nagy bajokat megelőzzön azáltal, hogy a gyermekeknek keresztény nevelést nyújt, oly nagy erővel tör rá, hogy megkeresi Jean-Marie Granjont, és elmondja neki terveit. Miután elmagyarázta neki mindazt a jót, amit a szóban forgó Rend tehetne, megkérdezi tőle, hogy szívesen tartozna-e oda, és szívesen szentelné-e magát a gyermekek nevelésének. A fiatalember, aki mélységes figyelemmel hallgatta őt, így válaszol: „Kezébe helyezem magam; tegyen velem, amit csak akar. Végtelenül boldognak tekinteném magam, ha erőimet, egészségemet, és egész életemet a kisgyermekek keresztény nevelésének szentelhetem, ha ön erre képesnek tart engem.” M. Champagnat, akit elbűvölt ez az épületes válasz, így szól hozzá: „Bátorság! Isten megáldja önt, és a Szent Szűz társakat vezet majd ön mellé.” Az ígéret megvalósulása nem sokáig váratott magára, és a következő hét szombatján egy gyermek jött, hogy felajánlja, hogy osztozik hivatásában. Olvasd tovább…

1817. január 2. A Marista Rend alapítása

2911816. október 6-án Champagnat atya lép kapcsolatba az első fiatalemberrel, aki 23 éves, Napóleon egykori gránátosa; felajánlja, hogy segít neki a tanulásban. 28-án Champagnat meglátogat egy 15 éves fiút, az ifjú Jean Baptiste Montagne-t, aki szinte a karjai között hal meg. Ez az esemény felkavarja őt, és arra indítja, hogy vigye véghez tervét.
November 2-án megismerkedik egy másik fiatallal, aki 15 éves, és Istennek kívánja szentelni az életét.
Így, 1817. január 2-án, miután egy, a plébánia közelében lévő kis házat kibérelt, meghívja ezt a két fiatalt, hogy lakjanak együtt. Lassanként más fiatalok is csatlakoznak hozzájuk, akik mind La Valla-ból származnak. 1818 végén 7 képzés alatt álló fiatal van, akik közül csak 2 nagykorú, 21 évesnél idősebb van.
Nehéz életkörülmények, minden kényelem nélkül; mértékletes táplálék, mely közönséges kenyérből, sajtból és burgonyából, a kert zöldségeiből, és olykor egy kis sózott szalonnából állt; italuk pedig mindig víz volt.
Napjaik nagyon elfoglaltak: hajnali négykor kelés; ezután ima és szentmise. Az idő többi részét a tanulás, a kétkezi munka tölti ki, ami az évszaknak megfelelően, különféle volt: kert, szerszámkészítés.
Hamarosan szegény és szűkölködő gyermekeket fogadnak be házukba; táplálják, és hittanra és olvasásra tanítják őket. Olvasd tovább…

 

Bicentenáriummal kapcsolatos anyagai

Vélemény, hozzászólás?