December 8-án az algériai Oránban tizenkilenc keresztény vértanút avatnak boldoggá, akik a kilencvenes években Algériában életüket adták hitkért: köztük a hét tibhirine-i szerzetes, valamint Henri Verges (FMS) marista testvér és Paul-Hélene. asszumpcionista nővér.

1994. május 8. Ezen a vasárnapon mindketten, Henri testvér és Paul.-H. nővér az algíri egyházmegyei könyvtárban dolgoztak. Ide olyan fiatalokat fogadtak be, akiknek nyugodt helyre volt szükségük, egy olyan helyre, ahol tanulni tudtak, és ahol segítséget kaphattak a testvérektől, illetve a nővértől is. Az első diákoknak hamarosan érkezniük kellett. Az ajtó már nyitva állt.

Hirtelen három fegyveres rontott a terembe, és fejbe lőtte az ott dolgozó Henri testvért és P.-H. nővért. A szomszéd teremben dolgozó Michel testvér már semmit nem tudott tenni: Henri testvér és H. nővér meghalt. (A támadásért egy iszlamista fegyveres csoport vállalta a felelősséget.)

Henri testvér 1930. július 15-én született egy kis francia faluban a Pireneusokban. A fiatal Henri testvér a noviciátus után már 1947-ben egy kis általános iskolában tanított. Tanítás közben ő maga is tanult: tanárnak készült. 1968-ban szerezte meg a filozófia–matematika diplomát.

Henri testvér régóta szeretett volna misszióba menni. 1969-ben jutott el Algériába, ahol egy év múlva a Szent Bonaventura gimnázium igazgatója lett, és az is maradt 1976-ig. A marista gimnázium államosítása után ott maradt Algériában. Algírtől 120km-re, Sour El-Ghozlane-ba küldték, s ott dolgozott matematika–francia professzorként. 5 évig élt egyedül, de szoros kapcsolata alakult ki muzulmán kollégáival és szomszédaival.

1988-ban az algíri püspök atya felkérte Henri testvért, hogy vegye át az egyház megyei könyvtárát. Algériában ekkoriban nehéz politikai időket éltek, Henri testvér mégis elfogadta az egyháztól és a Marista Rendtől ezt az új missziót, hogy egy új marista közösséget hozzon létre. Az ifjúságba vetett hite, gazdag pedagógiai tapasztalata, az arab kultúra iránti szeretete (beszélte nyelvüket is) segítette abban, hogy megalapíthasson egy olyan helyet, ahol hatékony eszközökkel a mindennapi veszélyek, a veszélyes életkörülmények ellenére is megélhető a szabadság és az értelmes párbeszéd.

„A könyvtár? Több mint ezer fiatalnak ad otthont, akiket befogadtunk. Tízezrek vannak körülöttünk… – rengeteg hívő ember, akik kétségbeesetten tekintenek a jövőjük felé. A harmadik világ tanácstalan fiataljairól van szó. Jó anyánk, segíts nekünk, hogy megvilágítsuk a remény tüzét a szívükben!”
Henri testvér

„Krisztus békéje töltse el a lelkem! Uram! Adj nekem türelmet, szelídséget, gyengédséget mindenkihez, különösen azokhoz a fiatalokhoz, akiket rám bíztál! Szűz Mária, tégy engem a világban a béke eszközévé!”
Henri testvér   

„Személyesen is jól ismertem Henri testvért. Mélyen érző hívő ember volt, aki valóban szerette rendjét is, a Marista Rendet. Mély lelki élete néha zavarba hozta társait. Ezt a mély lelkiséget Champagnat atyától (Szent Marcellin Champagnat), a mi alapítónktól örökölte. Marcellin atya beszélt mindig erről a lelki életről Mária Kistestvéreinek. Henri testvér lelki életének karizmatikus megújulásához az egyházi mozgalomtól is jó lelki támogatást kapott.
Máriához méltóan élt: a marista egyszerűség, a fiatalok, különösen a legszegényebbek iránti elkötelezettség, a világ iránti nyitottság és egy másik kultúra tisztelete volt mindennapi életének meghatározó irányelve.
Henri testvér lelkesedése gyönyörű követendő példa lett testvéreinek és a mai fiataloknak is, azoknak, akik egy szép kalandos életet keresnek az evangélium szolgálatában.”
Rémi testvér

Decemberben avatják boldoggá az algériai vértanúkat