2015 Karácsonyi üzenet Emili testvértől,
a Marista Rend Generális Rendfőnökétől

 Egy kínai kisváros vasútállomására kerültünk. Messze voltunk a fővárostól, viszont elég közel Mongóliához. Mi hárman, európai emberek voltunk, akik együtt utaztunk arrafelé. Hamarosan az ottani emberek nagyon kíváncsiak lettek ránk. Élénken érdeklődtek irántunk. Egy 3-4 éves kisfiú előttem állt és nagy szemekkel nézett engem. Valószínűleg, először találkozott olyan idegen emberrel, akinek az arca teljesen más, akinek ráadásul szakálla is volt! Rámosolyogtam és kezet nyújtottam neki. A gyermek elkezdett vigasztalhatatlanul sírni, minden körülötte lévő nagy örömére.

Úgy érzem, hogy néhányan közülünk, gyakran olyan módon reagálnak, mint ez kis gyermek. Félünk azoktól, akik különbözőek tőlünk, valószínűleg azért, mert nem érezzük biztonságban magunkat. Néhány kormány, néhány szervezet kihasználja ezt az ösztönös reakciót, és félelmet keltenek azokkal szemben, akik mások, mint mi, főleg az ideérkező idegenekkel: bevándorlókkal, menekültekkel szemben. Zygmunt Bauman filozófus ezt elnevezte ”folyékony félelem”-nek.

Paradox módon, pontosan azok a népek, akik nagy kényelemben élnek, akik az emberiség történelmében a legnagyobb biztonságot nyújtó, legnagyobb védelmet szervezik meg, esnek pánikba. Úgy érzik, hogy a legveszélyeztetettebb, legbizonytalanabb helyzetben ők élnek. Jobban félnek, többet aggódnak, mint bármely múltbéli vagy mai társadalom.

A félelem olyan érzelem, amely arra szolgál, hogy megvédjen minket a veszélyektől. Mégis, ha ennek a félelemnek nem valós kockázat az oka, hanem saját fantáziából vagy pletykákból ered, akkor az blokkol minket és okot ad a mélyebb félelemre, szorongásra.

Franklin Roosevelt az USA elnöke, amikor átvette a hatalmat, azt mondta: ” Engedjétek meg, hogy nagy meggyőződéssel állítsam, az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem”.

De nem mindenki fél. Sokan nem hagyják magukat és inkább észreveszik azt a tényt, hogy ezek az emberek egy jobb életet keresnek, és gazdagíthatják a helyi kultúrát is. Nem állandó fenyegetésként látják őket.

A Bibliában száz alkalommal, szó szerint, megtalálhatjuk ezt a “NE FÉLJ!” kifejezést, Névtelen003néhány ember szerint még, körülbelül 300 hasonló más kifejezést is. Olyan ez, mintha az Úr jól ismerné az emberi természetet és arra akarna bátorítani minket, hogy ne hagyjuk bebörtönözni magunkat félelmeinkbe, hogy inkább Isten fiai és leányai szent szabadsága alapján éljünk. Ez a kifejezés már szerepel az Evangélium első oldalain is, Jézus születése alkalmából: Ne féljetek ! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. ( Lk 2.10 )

Jézus külvárosban született, mert nem kaptak helyet a szálláson. Tehát elutasították őket, amikor szállást kerestek. Jézus egész életében szívesen elfogadta az embereket és tisztelte őket. Irgalmas Szívével azonosult velük: Idegen voltam és befogadtatok. ( Mt 25,35 )

E karácsonyi ünnepen megemlékezünk Jézusról, aki a “perifériára” szorultan született és halt meg. Nyissuk meg szívünket az egész világ felé, hogy Jézus segítsen nekünk abban, hogy emberek legyünk teljes mértékben.

Szeretetteljes Karácsonyi ünnepeket kívánok neked, rokonaidnak, ismerőseidnek.

Névtelen004

NE FÉLJ!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..