http://www.champagnat.org/img/caricate/big/news_3275.jpg

A marista testvérek története a szenvedély és az együttérzés története. Marcellin Champagnat beleképzelt bennünket Jean-Baptiste Montagne, a haldokló fiú szemébe, aki elment e világból anélkül, hogy tudta volna, mennyire szereti őt a Jóisten; ott születtünk mi is, marista testvérek.

Champagnat atya élete az Isten iránti szenvedélyes elkötelezettség és a legelhagyatottabb gyermekek, fiatalok iránti együttérzés története. Marcellin gyakran mondogatta:  „Nem tudok anélkül egy gyermekre nézni, hogy el ne mondjam neki, Jézus Krisztus mennyire szereti őt.”

Amikor Marcellin úgy érezte, hogy Isten felkérte őt valami nagyobb dologra, minthogy önmagáért éljen, valószínűleg úgy nézett ki, mint ez a fiú a fényképen. Egy vidéki fiú, aki otthagyta az iskolát, és egész nap a családja csordáját őrizte. Csodálatos, hogy egy földrajzilag és kulturálisan is zárt vidéki környezetben, Isten képes volt beleültetni a szívébe egy ilyen széles látókörű tervet. Olyannyira, hogy sokan voltak, akik azt hitték, hogy Marcellin megbolondult, amikor kijelentette: ” A világ minden egyházmegyéjével tervünk van.” Ma mégis közel 3500 marista testvér, Champagnat atya gyermekei, él a világ 80 országában.

Én is ilyen körülmények között élek, ilyen távlatok nélküli zárt, vidéki környezetben, amilyenben Champagnat atya is élt egykor. Sokszor mondogatom, hogy egyik küldetésem meggyőzni ezeket a fiúkat, hogy rájuk is vár egy megvalósítandó nagy terv ebben a világban, hogy nyissák meg értelmüket, szemüket és szívüket. Ki tudja hány Champagnat fiú lehet most a bivalyaikat legeltető, a rizst termesztő, a tea leveleket betakarító, vagy a riksát hajtó fiúk között…

Amikor Champagnat atya haldoklott, egy testvér közeledett a halálos ágyához, megfogta a kezét, és így könyörgött hozzá:”Atyám, ne felejts el bennünket, amikor a mennybe érkezel.” Marcellin egyszerűen csak így válaszolt:” Elfelejteni titeket? Lehetetlen! Hogy tudna egy apa elfelejtkezni a gyermekeiről? Az lehetetlen.” A mai Champagnat Szent Marcellin ünnep estéjén, erről a nagyon távoli helyről ahol élek és dolgozom, veszem a bátorságot és azzal a kéréssel fordulok hozzá: ne felejtsen el bennünket, hiszen ő nem tud elfelejtkezni rólunk.

Champagnat atya, ne felejtkezz meg a most Szíriában az emberi jogok védelméért harcoló gyermekeidről. Ne felejtsd el azokat a testvéreket, akik jelenleg hatalmas nehézségekkel küszködnek Pakisztánban, Haitiben, Kubában, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Libanonban. Ne felejtkezz el azokról a testvérekről sem, akik elrejtve vagy ismeretlenül élnek más országokban. Ne felejtsd el azokat a testvéreket sem, akik nap mint nap feláldozzák életüket a peremkerületekben lévő osztályokban vagy irodákban, a középosztály neves iskoláiban, vagy a távoli vidéki területeken. Ne felejtkezz meg azokról a testvérekről sem, akik egyetemeken, vagy kis általános iskolákban tanítanak, azokról a testvérekről, akik megpróbálják elterjeszteni a marista lelkiséget Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Óceániában. Ne felejtkezz meg a vezetőinkről, az utódaidról, akik megpróbálnak a te élő arcképed lenni.

És ne felejtkezz el a rengeteg marista laikusról sem, akik ugyanolyan maristák mint a testvérek, akik velünk dolgoznak, élnek, és imádkoznak, és akiknek szellemét és testét áthatja a marista lelkiség. E laikusok létszáma napról napra növekszik, ami az új idők jele. “Atyám, ne felejtsd el minket… “Jó Anya, ne felejtkezz el rólunk. “Büszke vagyok arra, hogy e szenvedély és együttérzés hagyományához tartozom. Büszke vagyok, és hálás is azért, hogy sürgős szükségét érzem annak, hogy a gyermekek és fiatalok megtudják, mennyire szereti őket a Jóisten. Érezzék, hogy az Isten jó, hogy Ő az Atya.

Eugenio Sanz testvér

Marcellin Champagnat: szenvedély és együttérzés

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..